Hajsza, őrült hajsza a sötét
erdőben. A ködtől alig látott már valamit, ezt még tetézte az oldalán tátongó
seb okozta szédülés is. Túl sok vért vesztett már, nem bírja sokáig. Csak még
egy kicsit, amíg még eléri a klánjuk határát, addig kell még kibírnia.
Üldözői robaja egyre hangosabb és
hangosabb lett, már nem sok választotta el tőle. Ha jól számolta, talán tízen
lehetnek a nyomában. Ha próbálná, sem vehetné már fel velük a harcot, sokan
vannak, ráadásul a kardját is elvesztette. És ott volt még az a fránya seb az
oldalán… Jobban kellett volna vigyázni, pontosabban nem kellett volna lebukni.
De már késő, már csak a határt kell elérni és minden rendben lesz. Hiába, a kor
is kifog rajta, kellett hát pont neki elvállalnia a feladatot. Nem, nem erről
van szó. Nem elvállalta, sokkal inkább felvállalta. Senki más nem tette volna
meg, senki más nem tudott róla.
Igen, ezek a jelzések már ismerősek, hamarosan odaér… csak
még egy kicsit, és akkor már nem bánthatják!
Ebben a pillanatban azonban egy
nyílvessző fúródott a hátába, melynek lendülete a földre lökte. Arca a még
friss avart érte, mely kicsit nedvesen puha volt. Mint egy párna. Ha most itt
feladná, minden könnyebb lenne…
-
Ott
van! Elkapni! Eltaláltad? – hangzottak efféle kiáltások minden oldalról. Valóban
vége lenne hát?
Hirtelen felrémlett előtte egy arc, egy fiatal lányé, s ez
új erőt adott neki. Nem, nem hagyhatja annyiban, nem hagyhatja cserben a klánt!
Erőt vett magán és ismét felállt.
Látása egyre homályosabb lett, mellesleg lüktetett az oldala és a háta is
rettenetesen fájt. A nyílvesszőtől nem tud már megszabadulni, kéretlen
útitársakként kell hát továbbmenniük. Klánjához híven még ilyen rossz
állapotban is elég gyorsan haladt ahhoz, hogy ne érjék közvetlen utol. Még
néhány lépést, még néhány lépést! Ekkor azonban megbotlott egy kiálló gyökérben
és ismét a lehullott levelek közé zuhant. Vége…, gondolta magában. Egy
pillanatra el is sötétült előtte minden. Már csupán arra nyitotta ki a szemét,
hogy körülállják, kb. hét feketeruhás ember lehetett körülötte. Elbukott volna?
Üldözőit sem hallotta már, talán tényleg elkapták. Már
csak egyetlen kérdés foglalkoztatta: beért-e a klánja területére?
-
Félre
az útból és adjátok át nekünk a tolvajt! – hangzott egy akaratos, kemény női
hang.
-
Ez
már a mi területünk, Alena! – így egy hideg, határozott és tekintélyt
parancsoló férfihang.
-
Ellopott
tőlünk valamit, ami minket illet! A mi törvényeink szerint kell eljárnunk!
-
Nem
hallottad, mit mondott? – szállt be egy másik, nála sokkal idősebb és
határozottabb férfi is a beszélgetésbe. – Magadtól is tudhatnád, hogy itt a ti
törvényeitek mit sem érnek!
-
Hallgass,
kutya! – sziszegte a túloldalról egy másik nő. Nagyobb veszekedés bontakozott
volna ki közöttük, ha a két vezető nem inti őket csendre.
A földön fekvő férfi nem nézett
fel, csupán a cipők vonalát láthatta, így nem is tudta pontosan, mi történt,
hogyan sikerült végül eltántorítani üldözőit, a néhány perces csend - mely feltehetően
egymás méregetésével telt - után csupán ennyit hallott:
-
Rendben,
most elmegyünk, de nem hagyjuk annyiban a dolgot! Vissza fogjátok még adni
nekünk, amit ez a tolvaj ellopott! – és ezzel valószínűleg el is mentek.
Már ahogy meghallotta társai
ismerős hangját, valami eddig ismeretlen nyugalom kerítette hatalmába. Talán ez
lenne a végső megnyugvás, gondolta magában. Abban mindenesetre bizonyos
lehetett, hogy feladatát teljesítette és nyugodtan halhat meg. Ekkor azonban
ismét felrémlett előtte a fiatal lány arca és rájött, még egy fontos dolgot el
kell intéznie halála előtt.
-
Halljam,
mit csináltál a területükön? – vonta felelősségre ugyanolyan hidegen, mégis
némi együttérzéssel az előbbi tekintélyt parancsoló hang.
-
Főnök…
- nyögte a már szinte halálán lévő férfi. – Kérlek… meg kell… meg kell védened
a lányomat! Ő… ő a titok kulcsa! – és vége volt. Utolsó erőfeszítéseiből még
kimondta ezeket a szavakat, majd látva, ahogy a „főnök” kicsit értetlenül
nézve, de bólint, elmosolyodott és feladta a küzdelmet. Küldetés teljesítve.
jajjjj <3 még mindig nagyon jó és wááááááá *q* sokkal jobban néz ki itt, mint a wordben *-* és ez a kép *q* minden egyes alkalommal meg fogok halni tőle UvU és ha még hozzá társulnak majd az elkövetkezendő fejezetek.... tudod te, hogy ez engem teljesen ki fog nyírni? T.T
VálaszTörlésbízom benne, hogy nem :D kellesz kritikusnak x"3
Törlésde am köszi ^^
Felkeltette az érdeklődésem*-* nagyon jónak ígérkezik '0' Fighting!! >w<
VálaszTörlésohh, köszönöm *-* igyekszem (*^^*)
TörlésFelkeltette az érdeklődésem*-* nagyon jónak ígérkezik '0' Fighting!! >w<
VálaszTörlésFelkeltette az érdeklődésem*-* nagyon jónak ígérkezik '0' Fighting!! >w<
VálaszTörlésFelkeltette az érdeklődésem*-* nagyon jónak ígérkezik '0' Fighting!! >w<
VálaszTörlésFelkeltette az érdeklődésem*-* nagyon jónak ígérkezik '0' Fighting!! >w<
VálaszTörlés